„Soha nem értettem, miért kellene úgy tennem, mintha nem a hatalom vágya ösztökélt volna, amikor mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a politika gépezetét éppen a hatalom mozgatja előre” – írja magától értetődő természetességgel arról, hogy hatalmat akart, mert változtatni szeretett volna a világ folyásán.
Magyarországon nemcsak az hat furcsán, hogy egy fiatal nőből ilyen könnyedén miniszterelnök lehet, hanem az is, ahogy Marin az erősségeiről ír.
Nem álszerénykedik, bevallja, hogy szorgalmasnak, nagy munkabírásúnak, törekvőnek, tehetséges szónoknak tartja magát, ahogy azt is, hogy nem mozog otthonosan társas helyzetekben. Hibájának rója fel, hogy ritkán szánt időt arra, hogy kollégáival a munkán kívül társasági életet éljen. Beismeri, hogy egyszerűen nem volt hozzá kedve.
Bár a magánéleti eseményekkel kapcsolatban meglehetősen szűkszavú, az kiderül a könyvből, hogy nem sokkal miniszterelnökké választása előtt, 2018-ban született a lánya, Emma. Későbbi férjétől két dolgot kért: felezzék meg a szülői szabadságot, hogy mindketten részt tudjanak venni a munkában és a családi életben is, és hogy a gyerek az anya vezetéknevét viselje. A könyvben végig tisztelettel és szeretettel ír a férjéről, éppen ezért elég meglepő, amikor kiderül, hogy egyébként később elváltak.
Marin miniszterelnöksége alatt két nagy válsággal kellett megküzdenie Finnországnak. Az első a Covid volt, a második az orosz–ukrán háború.
A járvány idején olyan sokat dolgozott, és olyan erősen érezte a rá nehezedő felelősség súlyát, hogy idegfeszültsége testi tünetekben kezdett megnyilvánulni: „Egy feszültséggel terhes helyzetben elveszítettem a látásomat, és egész nap minden elhomályosult előttem; semmilyen szöveget nem tudtam elolvasni, vagy az emberek arcvonásait fölismerni.” Bár Finnországban sem botrányos lélegeztetőgép-beszerzés, sem lakosságarányos rekordhalálozás nem volt, élete egyik legnehezebb feladataként emlékszik ezekre az évekre. Az oltást csak 2021 nyarán kapta meg, mert „még a miniszterelnöknek is ki kellett várnia a sorát; mindenkit a korát és az egészségi állapotát figyelembe véve oltottunk be”.
A könyv legérdekesebb fejezetei az orosz–ukrán háborúval és Finnország Marin vezetésével lezajlott NATO-csatlakozásával kapcsolatosak. Elmondása szerint a finneknek sosem voltak illúzióik Oroszországgal kapcsolatban. Több mint 1300 kilométeres közös határral és súlyos történelmi tapasztalatokkal felvértezve úgy gondolták, ha oroszokról van szó, akkor jobb a legrosszabbra felkészülni. Éppen ezért nem törölték el a kötelező sorkatonai szolgálatot, és jelentős összegeket fordítottak védelemre. Marin szerint mivel Finnország „kis ország egy hatalmas és erőszakos szomszéd árnyékában”, nem engedhetik meg maguknak, hogy nemzetbiztonsági kérdésekben huzakodjanak egymással, mert az gyengeséget sugallhat.
Sanna Marin és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök
AFP
A háború előtti hetekben állítása szerint már biztosra vette, hogy az oroszok támadni fognak. Nem sokkal később az is világossá vált számára, hogy Finnországnak fel kell adnia addigi semlegességi politikáját, és Svédországgal együtt csatlakoznia kell a NATO-hoz.
Ekkor kerül elő először Magyarország a memoárban, nem éppen hízelgő szerepben,
hiszen a törökök mellett csak a magyarok akadékoskodtak a finn és svéd NATO-tagsággal kapcsolatban. Marin itt sem mutat semmilyen indulatot, ahogy később is tárgyilagosan jegyzi meg: „döntő győzelemnek” érzi, hogy össze tudták kapcsolni a jogállamisági mechanizmust az uniós források felhasználásával. „Az EU mind a mai napig visszatartja a forrásokat Magyarországtól a jogállamisági elvek megsértése miatt” – szögezi le elégedetten. Az oroszokról megjegyzi, szerinte csak idő kérdése, hogy újabb országot támadjanak meg. „És amikor bekövetkezik, készen kell állnunk.”
Marin kínosan tartózkodik attól, hogy bármelyik politikustársát minősítse, vagy akár csak leírja róluk szubjektív benyomásait, pedig az akkori világ szinte összes fontos vezetőjével találkozott. Donald Trumpról is csak annyit jegyez meg, hogy nagyot néztek, amikor az amerikai elnök teljesen másról kezdett beszélni a találkozót követő sajtótájékoztatón, mint amiről a tárgyaláson szó volt. Csak kétszer tesz kivételt: egyszer, amikor Volodimir Zelenszkijről van szó, akivel kapcsolatban elmeséli, a családjában olyan nagy becsben tartják az ukrán elnököt, hogy a lánya még virágot is szedett neki. A másik kivétel Angela Merkel, akiről megjegyzi, hogy az általa nagyra tartott, idősebb és tapasztaltabb politikustól többre számított, mint a hűvös távolságtartás, amivel fogadta.
Sanna Marin és Angela Merkel
AFP / MICHAEL KAPPELER
Magyar szemmel különösen abszurdnak tűnik a kötet Marin „botrányait” taglaló fejezete. Abban az országban, ahol lassan minden hétre jut egy pedofilügy, és nem kelt különösebb megrökönyödést 500 milliárd forint ellopása sem a Nemzeti Bankból, szinte érthetetlenek a finn politika turbulenciái. A blézerbotrány során például az foglalkoztatta a finn sajtót, hogy a miniszterelnök megteheti-e, hogy egy fotózás során nem visel semmit a blézere alatt. A bulibotrányt pedig az váltotta ki, hogy kikerült egy videó, amelyen Marin táncolt a barátaival. Marin szerint mindezek azt bizonyítják, hogy még a sokak szemében példaértékű Finnország sem mentes a szexizmustól és a kettős mércétől.
A szociáldemokraták Sanna Marin vezetésével 2023-ban elveszítették a választást, ezután a politikus lemondott pártelnöki posztjáról. A parlamenti mandátumát is feladta, pedig a körzetében nagy többséggel nyert. Azután jutott erre az elhatározásra, hogy elfogadta Tony Blair ajánlatát, és stratégiai tanácsadó lett a nevével fémjelzett londoni Globális Változás Intézetben (Tony Blair Institute for Global Change).
Ez a döntés egyáltalán nem következik a könyvben addig olvasottakból, és nincs is igazán megindokolva. Magyarázat nélkül hagyja az olvasót, nem derül ki, miért csatlakozott az ellentmondásos megítélésű egykori brit miniszterelnök szintén vegyesen értékelt globális tanácsadó szervezetéhez. Személyes brandjének biztosan nem tett jót ez a döntés, amin valószínűleg ez az életrajz sem tud változtatni.
Nyitóképünkön Sanna Marin az EU brüsszeli székházában 2023-ban. Fotó: AFP / OLIVIER MATTHYS
–
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, ésajándékozz hvg360-előfizetést!